Laudáció Dr. Sipos Ete Álmosnak

Laudáció Dr. Sipos Ete Álmosnak, amely témavezetője egyike, Dr. Anne-Marie Kool elmondott az Utrechti Egyetem disztermében, 2007. június 12-án PhD doktori avatás alkalmából.

Tisztelt Dr. Sipos!

Több mint 50 évvel ezelőtt kezdte meg teológiai tanulmányait 1955-ben a „Kálvinista Rómában”, Debrecenben, a Református Teológiai Akadémián. Két félév után Budapesten folytatta tanulmányait. Akkor politikai és egyházi tavasz volt, de hamarosan újra hivatalosan is bezárultak a missziói munka s az evangelizáció kapui.

Professzorai közül néhányan Hollandiában is igen ismertek voltak, mint az Ótestamentummal foglalkozó Pap László, Tóth Kálmán valamint Török István dogmatikus.

Tanulmányai során formálisan sohasem hallgatott missziótudományos előadásokat. Éppen az egyházi és állami cenzúra miatt nem volt lehetősége publikálni. 1975 óta sok éven keresztül segítette az ifjúsági evangelizációs munkát. Ez a nem-hivatalos missziói munka és a kommunizmusról szerzett tapasztalatai indították arra Önt, hogy 1998-ban kérésével felkeressen: PhD program keretében szeretne tudományos szinten alaposan foglalkozni a misszióval.

Magyarországon annak idején még nem volt lehetséges a missziótudomány szakterületén doktori disszertációt készíteni. Témavezetőm és tisztelt kollégám Dr. Jan Jongeneel ajánlatásával Utrechtben kapott erre lehetőséget. Ez a doktorivédés Dr. Jongeneel számára a 30.-a.

Hollandia Önnek nem volt ismeretlen, mivel 1948-tól 1949-ig tíz hónapig ott lakott, valamint teológiai tanulmányai alatt 6 féléven át „nagyon szorgalmasan” tanulta a holland nyelvet Dr. Tóth Kálmán professzornál.

Először akkor találkoztunk, amikor doktori disszertációmhoz végeztem kutatásokat, amely a magyar külmisszió történetéről szólt. Az Ön érdeklődése és fáradozása a belmisszió területén arra indított, hogy doktori disszertációja témájának Forgács Gyulát ajánlottam. Forgács nagy hatást gyakorolt a két világháború között a Magyarországi Református Egyház életére és egyben kaput nyitott a nemzetközi missziós hatásoknak is. Ugyanakkor élete érdekes betekintést nyújt a magyar protestáns egyház helyi és országos életébe.

Elejétől kezdve nagyon komolyan vette doktori munkáját. Mindig jelen volt, mikor évente kétszer missziológiai munkaközösségi konzultációkat rendeztünk a Protestáns Missziói Intézetben, Budapesten.

Az elején csak magyarok vettek ezen részt, de az évek során voltak résztvevők Romániából, Lengyelországból, Szerbiából, Csehországból, Ukrajnából és más közép- és kelet-európai országokból is. Különböző egyházakból jöttek és más-más teológiai és missziológiai álláspontokat képviseltek. Az évek során egyre aktívabban és nyitottabban vett részt a szakmai vitákban. Eleinte még hozzá kellett szoknunk a vélemények sokrétű különbözőségéhez. De felfedeztük, hogy sokkal több az, ami összeköt minket, mint ami elválaszt. Forgács abban volt példakép, hogy hogyan lehet kreatív feszültségben összekapcsolni a kálvinista, református hitvalló hagyományokhoz való hűséget a felekezetközi nyitottsággal.

Ön nem csak egy budapesti református gyülekezet lelkésze, a református zsinat tagja, de a Biblia Szövetség alapítója és főtitkára is.

Nagyon érdekes felfedezés volt az Ön számára, amikor kutatásai során kiderült, hogy a Biblia Szövetség mai székhelye Pécelen annak idején az ország első gyülekezeti háza volt, amelyet épp Forgács építtetett.

Egyetemi tanulmányai során nagy kitartással és fegyelmezettséggel dolgozott. Ezt igen nagyra becsülöm. A sokféle forrásanyag ezt nagyon világosan tükrözi. Ezek közül sok számomra is újdonság volt. A források gazdaságát sajnos nem használta ki teljesen, a kép színesebb lenne, ha a levelezésre nagyobb hangsúlyt fektetett volna. Kitartását bizonyítja az is, hogy amikor a nekem küldött fejezetekre válaszul elküldtem Önnek az ezekkel kapcsolatos sok oldalas megjegyzéseimet, mindig nyitott volt arra, hogy a kérdéseket más oldalról is megvizsgálja, vagy a gondolatmenetet tovább fűzze, akkor is, ha ez újabb munkás heteket vagy hónapokat jelentett az íróasztal mellett.

Ez a disszertáció fontos a Magyarországi Református Egyháznak, abban a keresésben mit is jelent missziói gyülekezetnek lenni a népegyházi, őskeresztényi struktúrából a posztkereszténységbe való átmenet helyzetében.

Forgács a gyülekezetbe helyezi a missziót, és hitvalló egyházat próbál létrehozni a népegyházi struktúrákon belül. Péceli gyülekezetépítési programjának az a célja, hogy egy mintagyülekezet alapításával újítsa meg az egyházi életet. Ebben Forgács összekapcsolja a „globális” skót, holland és német tapasztalatokat és ezt kontextualizálja a lokális magyar helyzetben.

Amit Ön egyértelműen hangsúlyozott, az, hogy ebben a törekvésben a legfontosabb a teológiai megalapozottság és a missziós lelkiség. Egy olyan korban, amikor az üzleti modellek és a management határozza meg ekkleziológiánkat, s abból, ami egyházainkban történik, számos elemet a pénzszerzés motivál, ez a disszertáció meghatározó korrekció. 

Forgács mindemellett meghatározó szerepet játszott a skót misszióban a zsidóság körében. A keresztény egyház és a zsidóság kapcsolata még mindig érzékeny terület és tabutéma Magyarországon. A zsidók körében folytatott misszióról igen kevés szó esik.

Remélem, hamarosan jelenik meg magyarnyelvű fordítása disszertációjának, és szívesen ajánlom a Károli Gáspár Református Egyetem Közép- és Kelet Európai Missziói Tanulmányi Intézete missziótudományos sorozatát.

Dr. Sipos, most kezdődik munkássága mint doktor. Forgács utódaként ez egyfajta profétai megbízatás lehet, ahol sok szeretetre, türelemre, kitartásra és imára lesz szüksége, mert, mint Forgácsnál, konfliktusok keletkezhetnek, ha továbbra is komolyon veszi a missziót.

Bár, mivel egy hónapja betöltötte 70. évét, sajnos már nem lehetséges, hogy egyetemi tanárként munkálkodjon az Egyetemen. Mégis örömmel tölt el bennünket, hogy számos módon is segíthet a misszióval kapcsolatos kérdések újragondolásában, a missziótudományok tanításának megerősítésében a Teológián és abban, hogy bátorítson másokat is, hogy a missziótudomány és ekkleziológia kérdéseit hangsúlyozzák.

Remélem, hogy még dolgozhatunk együtt a Károli Gáspár Református Egyetem új Közép- és Kelet-Európai Missziói Intézetében, Budapesten.

Ehhez fontos lesz, figyelemmel kísérni a missziót világszerte – amit családján belül meg is tesz, Gyöngyvér és Edgart Equadorban missziói szolgálatukkal – különösen azért, mert a Keresztény Egyház leginkább életerős része nem a nyugati kereszténységben keresendő. Sok kapcsolat létezik nyugat és kelet között, szintén nyugat és dél között, de még alig van ilyen kelet és dél között.

Végül szeretném jókívánságaimat kifejezni és Isten áldását kérni az egész családjára, különösen Sárikára, aki 46 éve a felesége, a 11 gyermekére, valamint a 28 unokájára. 6 fiá és 3 lánya itt is jelen van. Gyöngyvér és Edgar Luz sajnos nem tudtak eljönni Equadorból, a másik lányának is más elfoglaltsága volt.

Édesapját is szeretném említeni, aki a Princetoni Egyetemen doktori fokozatot szerzett az orientalisztika szakterületén. Idén a 100. születési évfordulójára emlékeznek.

Az egész családdal együtt mondhatjuk: „Soli Deo Gloria”!

Prof. Dr. Anne-Marie Kool

Károli Gáspár Református Egyetem

Budapest, Magyarország