MATHEM teaching week 2

	Református Félóra "Tebenned bíztunk eleitől fogva..." ,,,, Református Félóra - 2012. február 1. Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, mai adásunk szerkesztője. Nemrég egy református lelkipásztor kapott Raoul Wallenberg díjat. Dani Eszter a kitüntetést, a korábban Kárpátalján végzett cigánymissziós munkájáért kapta. Kiss Sándornak először azt mondta el, mennyire meglepődött, amikor a díjat megkapta. Dani Eszter Dani Eszter: Több okból is meglepett. Valamikor nagyon aktív cigánymissziós munkát végeztem Kárpátalján, de az utóbbi években csak próbálkozom és küzdök itt a budapesti telepen azzal, hogy cigányokat elérjek, megszólítsak, és az evangéliumot elvigyem nekik. Ez messze nem nevezhető sikertörténetnek. Az lepett meg, hogy hogyan is jutottam bárkinek az eszébe. Kiss Sándor: Hogy kerültél a kilencvenes években Kárpátaljára? Dani Eszter: Debrecenben néhány barátommal szerveztünk egy kis KIE csoportot és úgy döntöttünk, hogy a kárpátaljai ifjúsági munkát segítjük. Láttam azt a hatalmas éhséget, ami az emberekben volt az evangélium iránt. Végre mehettek templomba szabadon, viszont a nagyon kevés lelkész eléggé túlterhelt és ráadásul körülbelül a fele hetven év feletti volt. Harmadéves voltam, amikor a Reformátusok Lapjában olvastam egy felhívást, amiben kérték, hogy Magyarországról menjenek segíteni lelkészek. Akkor nagyon egyértelmű volt nekem, hogy ha ötödéves leszek és még mindig lesz igény erre, akkor én megyek. 1993-ban a segédlelkészi évemet már Munkácson töltöttem. Egy nehéz napom és éjszakám volt, amikor januárban a vizsgaidőszak után kimentünk egy ifjúsági találkozóra. Nem volt fűtés a hálószobában és áram sem volt aznap este és a lelkész nagyon keserű volt és az egyházzal és a kollégákkal való keserűségét mind rám öntötte. Akkor megtorpantam egy kicsit és belegondoltam, hogy ha engem kihelyeznek egy bármilyen kis faluba, fűthetek cserépkályhával és vagy lesz áram vagy nem és ki tudja, hogy is lesz ez. Istenhez kiáltottam, hogy valahogy adjon egy megerősítést. A maffia nagyon erős volt Munkácson a kilencvenes években. Volt olyan év, hogy karácsonykor a polgármesterünket lelőtték. Máshol is voltak lövöldözések. Nem volt gyógyszer, kenyér és benzin, de egy mély közösség volt. Az egymással való törődésnek olyan szintjét tapasztaltam meg, amit előtte nem. A külső körülmények nehezek voltak, de mindig azt mondtam: kiváltság, hogy itt lehetek. Nagy szegénységben ragyogott a tekintetük. Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy jó helyen vagyok-e? Nem éreztem úgy, hogy áldozatot hozok. Úgy éreztem, hogy én kapom a legjobbat, amit lehet, és még ezért tisztelnek is. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy hetven-nyolcvan éves nénik teszik le az életüket és mondják el életük terheit, gyónják meg azokat a bűnöket, amik évtizedeken keresztül terhelték őket és változik meg az életük. Beszéltem olyan tanárral, aki oda volt állítva az utca sarkára és néznie kellett, ki megy a templomba és azt jelentenie kellett. Ez az ellenőrzés megszűnt és az emberek kíváncsiak voltak arra, hogy mi volt tőlük ennyire eltiltva. Osztottunk gyógyszert, vittünk élelmiszercsomagokat, segítettünk a betegeknek, hogy orvosi ellátást kapjanak, mert a kórházban is csak azzal kezelték őket, amit az ember bevitt. Ez az emberi része. De az Isten kegyelme, hogy az emberekben a lelkiséget felébresztette. Kiss Sándor: Ez a lendület mára már megszűnt? Dani Eszter: Az az első nagy lendület az alábbhagyott. A kárpátaljai gyülekezetek a mai napig nagyon élők. Nagyon sokan komolyan veszik a Krisztus követését az életükben és nemcsak vallásos, templomjáró emberek. Az a nagy lendület, ami a kilencvenes években berobbant az ilyen erővel már nincsen jelen. Az élet normális kerékvágásban megy tovább. Kiss Sándor: A szüleid, hogyan fogadták, hogy Kárpátaljára mégy? Dani Eszter: Nem volt nekik könnyű elengedni engem. Akkor még nem volt telefon és internet. Támogattak, minden egyes lépésemben. Emlékszem, hogy aznap, amikor költöztem Kárpátaljára, akkor reggel Édesapának az arca nagyon megtört, megviselt volt. Édesanyámat kérdeztem, hogy csak nincs valami betegség? Ő akkor azt mondta: nem könnyű az embernek a lányát elengedni Kárpátaljára, ilyen körülmények közé. De mindig mellettem voltak, támogattak és bátorítottak, és amikor ők is meglátogattak és látták, hogy mekkora szeretettel vesznek körül ott engem, akkor megnyugodtak. Munkácsra kerültem Gulácsi Lajos bácsi mellé, aki akkor főjegyző volt, majd püspök lett. Lajos bácsi a nagymamám öccse, így volt egy rokoni kapcsolat is. Munkács központjában éltem. A központban pont mielőtt szeptemberben odaköltöztem, augusztusban volt a cigánytáborok között egy háború, ahol emberek haltak meg. Az egyik tábort felszámolták és a központban kisebb cselédházakba vagy ólakból kialakított házakba költöztették be őket. A hálószobám ablaka alatt is egy cigánycsalád élt. Egy apa a lányával. Bort árultak. Éjszaka két és három óra között jöttek a részeg cigányok és verték az ajtaját és követelték vagy a bort, vagy a lányt. Volt olyan, hogy egy órán keresztül ott kiabáltak egymással. Akkor úgy határoztam, hogy átmegyek a nappaliba aludni, hogy nyugodtabb legyen az éjszakám. Ott viszont éjfél és egy óra között volt a maffiának a találkozóhelye. Autóajtókat csapkodtak és ukránul beszéltek. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább hallgatom a cigányokat, mint az ukrán maffia vezetőit, mert legalább értem, hogy miről van szó. A kocsit nem hagyhattuk az utcán, így egy udvarban raktam le a és utána úgy kellett hazasétálnom. Volt egy nagyon sötét szakasz a Kórház utca, ott egyszer lövöldöztek, de elszaladt az az illető, akit le akartak lőni, a másik meg ottmaradt. Én is megtorpantam egy pillanatra, Lajos bácsi sofőrje azt kérdezte, hogy csak nem megijedtem? De menni kéne tovább, mert haza kellene érnie. Úgyhogy nagyon nem volt időm és lehetőségem válaszolni, hanem továbblépkedtünk. A fickó elrakta a pisztolyát, végülis nem velünk volt baja, bennünket nem bántott így szépen továbbmentünk. Az első év így volt. Mire letelt az egy év be volt vezetve a parókiára a telefon, ami nekem egy nagy ajándék volt. 1996-ban került hozzám az első kislány. Tizenhárom évesen megbetegedett, gyomorfekélye volt. A nagyapját egy évvel előbb temettük el. A nagymama helyett ő járt dolgozni. Kikerült a kórházból hat hét után, ahol patkányok voltak éjszakánként és nem lett jobban a gyomorfekélye. Aznap combnyaktöréssel a nagymama kórházba került. Akkor azt mondtam neki, hogy ne menj haza egyedül egy szintén belvárosi pici lakásba, hanem gyere hozzám. Akkor ő már nálam lakott, amikor az utcáról egy másik lány, akinek szintén volt némi kapcsolata a gyülekezettel, bezörgetett hozzám, hogy az édesanyja prostitúcióra akarja kényszeríteni és senki nem fogadja be, az utcán van és nincs hova mennie. Akkor őt is befogadtam. Gyomorgiliszták, tetvek és a többi, ezeken, amikor túl voltunk, volt két lányom, tizenhárom és tizenhat évesek. Ahogy ezt az utcagyerekek valahogy meghallották egyre többen álltak meg a küszöbömön és kopogtak, hogy hallották, itt gyerekeket fogadnak be és ők is szeretnének jönni, mert nincsenek szüleik, mert lehetetlen körülmények között élnek, nem járnak iskolába. Másfél szobában éltünk akkor öten. A lelkigondozói szobám, az irodám, minden itt történt, plusz öten laktunk. Kiss Sándor: A gyerekekben volt meg az az igény, hogy kitörjenek abból a nyomorúságos helyzetből? Dani Eszter: Akkor éreztem azt, hogy erre az igényre válaszolnunk kellene. De én lelkészként három gyülekezetet láttam el és elkezdtem a cigányok közé is menni, úgy éreztem, hogy nem tudom azt a stabilitást biztosítani a gyerekeknek, amit egy utcai élet után kellene. Így kerestem meg először a bátyámat, aki igent mondott és 1996-ban kijött. Egy évig szerveztük, pályáztunk, kijártuk, hogy hogyan lehet egy ilyen otthont beindítani. Akkor jött egy új ukrán törvény, ami ezt lehetővé tette. Kárpátalján miénk volt az első ilyen családi típusú gyerekotthon. És ez a gyermekotthon ma is működik. Már sokan felnőttek, megházasodtak, gyerekeik vannak. Amikor ilyen kihívásokkal nézel szembe, meg csodákat élsz át, akkor nem azon gondolkodsz, hogy milyenek a körülmények. Teljesen máson van a hangsúly. Amaro Del Kiss Sándor: Elkezdtél belefolyni a Munkácsi gyülekezet életébe, de hogyan kerültél kapcsolatba a cigányokkal? Dani Eszter: Az első találkozásom a cigányokkal, azon túl, hogy ők voltak a szomszédaim ott a városközpontban és a gyerekekkel ott hamar jóba lettem - az volt, amikor temetni mentem be a munkácsi cigánytáborba. Engem nagyon-nagyon megrázott az a nyomor, amivel ott találkoztam. Nem gondoltam, hogy Európában élnek emberek ilyen körülmények között. Deszkákból összerakott házak, sár, szemét, nincsenek mellékhelyiségek, az áram, úgy van, hogy lógnak a vezetékek. Egyszerre lehetett látni az embereken a hihetetlen nagy szegénységet, nyomorúságot, ugyanakkor a tekintetükben azt a szomjúságot, ahogy itták az Isten Igéjét, és figyeltek az igehirdetés minden egyes szavára. A temetés után odajött hozzám két fiatalember, tizenhat-tizenhét éves fiatalok, hogy nincs-e nálunk valamilyen ifjúsági munka, mert ők járnak egy ukrán gyülekezetbe, de szívesebben mennének magyar gyülekezetbe. Azóta az Amaro Del együttesnek a vezetői. A másik kapcsolódásom az volt, hogy volt egy falu, ahol egy kedves asszony kilenc évig járt le a cigánytáborba és ünnepeken vitt nekik süteményt és imádkozott értük. Kilenc év után az egyik cigányasszony megnézte a Jézus-filmet és az egész valósága rászakadt. Akkor elment ehhez az asszonyhoz, hogy ő megértette, Jézus őérte halt meg és most mit tegyen? Meghívta bibliaórára. Az első bibliaórára három cigányasszony jött, aztán hat, kilenc. Egyre többen jöttek és nagyon gyorsan egy erős cigánygyülekezet alakult. S ők hívtak. Aztán felfedeztem, hogy más falvakban is vannak általában laikusok által kezdett kis cigánygyülekezetek. A Kárpátaljai Református Egyház is segítette ezt a missziót és a hollandok és más külföldiek is. Nagyon sok cigánytáborban templom épült. Igazán missziós összefogás nem volt. Szerveztünk egy munkatársi találkozót először a cigánygyülekezetek cigányvezetőinek. Az egyik dolog, amit kértek, hogy legyen munkatársképzés cigányok számára, a másik pedig, hogy szervezzünk egynapos cigánytalálkozókat, csendesnapokat, ahova buszokkal jöttek a különböző gyülekezetekből. Ez nagyon megerősítő volt nekik. Raoul Wallenberg Kiss Sándor: Wallenberg egy svéd diplomata volt. Mit tud nekünk tanítani ma Wallenberg? Dani Eszter: Engem az ragadott meg benne, hogy Wallenberg egy nagyon jó családból származó, útkereső fiatalember volt. Szerette az életet és kereste a helyét, ő belecseppent ebbe a helyzetbe, hogy Magyarországra jött és a magyar kapcsolatokkal rendelkező főnökének a családját szerette volna megmenteni. Amikor itt volt és találkozott a zsidókkal, találkozott ezzel a helyzettel, akkor mert nagyot tenni. Ott már nem azt nézte, hogy hogyan kockáztatja az életét. Isten az életünkben hoz olyan helyzeteket, amiben hogyha merünk engedelmesen ráhagyatkozni, akkor nagy dolgokat hoz ki ebből. Egyszerűen csak mindig teszed a következő lépést, amit tenned kell. S az, hogy ebből nagydolog lesz, az Istennek az ajándéka. Nagyon szeretem a munkácsi református gyülekezetet, ők féltettek, amikor befogadtam a lányokat, hogy ezzel mit veszek a nyakamba. Ezek utcagyerekek maffiaháttérrel és ezt kellett megmagyarázni. Nyitottak voltak és elfogadták, hogy azok a gyerekek, akik árvák, azok Istennek különösen szeretett gyermekei és nem azt kell néznünk, hogy az édesanyja prostituált, hanem azt, hogy ő az Isten gyermeke, és éppen ezért a lehető legtöbbet adjuk neki, ami az ő gyógyulásában, helyreállásában lehetséges. Az furcsa volt, hogy mi miért öltöztetjük ilyen szépen a gyermekeinket. Ugyanígy a cigányokkal kapcsolatban is, hogy miért éppen nekik és miért ennyi? Nagy a sötétség a cigánytáborokban, de Jézus azért jött, hogy elhozza a világosságot és Jézus ma rajtunk keresztül tudja elvinni az Ő világosságát. Én komolyan hiszem azt, hogy az igazi megoldás a cigánykérdésben az, hogy elvigyük nekik az Isten országának evangéliumát, mert ez az evangélium tudja őket megváltoztatni, új identitást adni, abban, hogy ők Isten gyermekei, ami utána tartást és célt ad nekik. Ami most a romastratégiában megfogalmazódott, hogy a lakhatásban, az iskolázásban kell segíteni, munkahelyteremtő programot kell csinálni. Ez hihetetlenül fontos, viszont igazán akkor lesz gyümölcsöző, ha belülről kapnak egy olyan célt, amivel aztán ezekkel a lehetőségekkel jól tudnak élni. Fekete Ágnes: Ez a vasárnap a szeretetszolgálat vasárnapja a magyarországi Református Egyházban. Ebből az alkalomból egy nemrég megtartott konferencia hangképeit hallgassuk meg. 60 éve zárták be a diakonissza anyaházakat. Ez a protestáns, szerzetesrendhez hasonló elkötelezett szolgáló közösség hihetetlen erőt jelentett a háború előtt. Halljuk majd Cseri Kálmán lelkipásztor visszaemlékezésének egy részletét, idős diakonissza testvéreket és Tímár Ágnes cisztercita szerzetesnőt. Cseri Kálmán: Amikor életemben először kiengedtek külföldre, az NDK-ban részt vehettem egy egyházi konferencián. A vonaton a német határ után fölszállt egy nagyon alacsony, nagyon sovány, nagyon ráncos diakonissza testvér. Csodálkoztam, hogy itt megmaradt az egyenruha. De jó lenne szóba elegyedni vele! Ő szólított meg, hogy honnan jövök? Mondom. Erre fölugrik a pici néni: "Hollalá! Hollalá!" Neki rengeteg testvére van Magyarországon. És hova megyek? Mondom, hogy hova. Még hangosabb hollalá, mert kiderült, hogy egy helyre megyünk. Nos, akkor elkezdtünk beszélgetni, ami nem ment könnyen, mert ő szásznak született, én meg kiskunsági dialektusban próbáltam törni a németet. De azért belejöttünk. Egyszercsak azt mondja: "a következő állomáson le kell szállnunk, imádkozzunk addig, hogy áldja meg az Úr ezt a konferenciát és legyen ez az ő dicsőségére!" Ott tapasztaltam meg, hogy milyen a Bibliaszerinti, igazi ökumené. Egy nyolcvanöt éves, meg egy huszonegynehány éves, egy nő és egy férfi, német és magyar, evangélikus és református most találkoznak életükben először, közben zakatol a vonat, de olyan lelki egységben tudnak imádkozni, amit nem lehet megszervezni. Majdnem minden ebédre és vacsorára vízben főtt karfiolt és krumplit kaptunk. Az első vacsora után odajön az én kedves testvérem és a fülembe súgja, hogy "jóllakott?", mondom: nem. "Jöjjön a konyhába, maradt egy kevés, lakjon jól!" Ez a lelkülete volt tanulságos. Tímár Ágnes Tímár Ágnes: Amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, az elöljárók jórésze börtönökben kötött ki, vagy visszahúzódott egészen. Eltelt néhány év és megbénult egészen az egyháznak ez a belső vonala. Nem mertek az emberek, a nővérek félelmükben semmit sem tenni. Akkor, 1955-ben Budapesten éltem egyedül és egymás után kerestek meg engem fiatal lányok és kérdezték, hogy ha hív az Úristen, ha szólít, akkor mit kell tenni? Csak azt tudtam mondani, hogy ha az Úristen szól, akkor arra felelni kell az egész életünkkel. Hát hogyan? Hogy volt ez akkor a Genezáreti-tó partján, amikor Jézus szólt Péternek, Andrásnak, Jakabnak, Jánosnak, ők letették a hálót. Otthagyták a csónakot, az apjukat, a munkatársakat és mentek a bizonytalan semmibe. Jézus Krisztus mögött nem voltak intézmények, házak, bebiztosított szolgálatok, hanem mentek és követték Jézust. Amikor azt néztük valamikor 1955-ben, hogy mit lehetne tenni, akkor ezt kellett néznünk, hogy ha szólít, akkor elindulunk és megyünk. Dolgoztunk az emberek között, mint a többiek és imádkoztunk együtt és éltünk együtt, ahogy lehetett. Amikor 1961-ben egy éjszaka letartóztattak bennünket és elvittek négyünket, akik ott maradtak fiatalok tovább éltek úgy, mint addig. 1963-ban hazajöttünk és 1966-ban újra letartóztattak engem. A többiek kinn maradtak. Amikor 1968 novemberében hazajöttem, akkor azzal fogadtak a többiek, hogy ismerünk mi református diakonissza nővéreket, akik Debrecenben vannak. Először egy sírnál találkoztam Irma testvérrel a Farkasréti temetőben, ott álltunk egy egyszerű sírhant mellett és imádkoztunk. Ez valami nagyon mély és elmondhatatlanul igaz testvéri találkozás volt. Aztán lementünk Debrecenbe meglátogatni őket. Irma testvér és Mária testvér ott éltek, nagyon szép emlék maradt, ahogy elmondták, hogyan foglalkoznak a gyerekekkel, akik a betegszobába jönnek. Ha beteg, akkor ápolják, ha meg egy dolgozatírás elől menekülne, akkor meg visszaküldik az osztályba. Kialakult köztünk egy nagyon szép emberi barátság, amit nem választott el, az a különbség, hogy mi katolikusok vagyunk és ők reformátusok. Abban az időben az egyik oldalon állt a hitetlenség, amelyiknek egyetlen igazi ellenfele volt, az Isten országa, és az abban hívők emberserege. Irma testvér egy kicsit katonás, kemény és mély meleg szeretetének, Mária testvér lágyabb, anyásabb magatartásának és az egész együtt ugyannak az Isten országának építése és hitvallása, az Istenben való találkozásnak egy igaz mélysége. Az intézmények nagyon fontosak, kellenek, de a szeretetünk nem lehet intézményes. S ezt az éltető szeretetet mélyen, hálával őrzöm a szívemben, amit én akkor a börtönből kijőve megkaptam a diakonissza testvérektől. Diakonissza: A következő Igét kaptam akkor: "A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki." (És 42:3.) Én ezt annyiszor átéltem akkor is, amikor az évek alatt ott voltam az anyaházban és ezt továbbvittem magammal a civil életembe is és igyekeztem megtartani. Diakonissza: Húsz éves voltam és nagyon megható ünnepség volt, hogy eljegyezhettem magam az Úr Jézus szolgálatára. Az én Igém: "Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által végeztetik el." (II. Kor 12:9.) Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket! "Miért vagyunk a világban?" címmel tart előadást Balczó András február 3-án, pénteken 18 órakor Budapesten a Torockó tér 1. szám alatt. Dr. Benkő József csillagász tart előadást február 3-án, pénteken 14 órakor a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában. Nyílt nap lesz a Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Karán február 3-án, pénteken 10 órától. Önkéntes segítőket keresnek az Egyházak Világtanácsa nyár végén tartandó ülésére. 18 és 30 év közötti, angolul beszélő fiatalok jelentkezhetnek március 5-ig. (zsinat.kulugy@zsinatiiroda.hu) Ugyancsak önkéntességre nyílik lehetőség Németországban a Magyarországi Keresztyén Egyesület szervezésében. Információs napot február 4-én, szombaton 14 órától tartanak Budapesten a IX. kerületi Angyal utca 30. szám alatt. (Magyar Csaba 20/824-9627, evs@kie.hu http://www.kie.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=438&Itemid=1 ) Joó Sándor néhai pasaréti lelkipásztor igehirdetéseit tartalmazó könyvek folyamatosan kaphatók Budapesten a Csaba utcai imaházban. Az amerikai "Southminster Ringers" elnevezésű csengettyűkórus június végén Közép-Európai koncertsorozaton vesz részt. Február 10-ig jelentkezhetnek azok a gyülekezetek, akik szívesen látnák vendégül a 25 tagú kórust. (Visontai Dóra, külügyi referens: zsinat.kulugy@zsinatiiroda.hu) Kalocsai Richárd református sajtófotós kiállítása február 20-ig látható Budapesten, a Ráday utca 19. szám alatti kávézóban. Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 25. fejezetéből! "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután." (Máté 25:23.) Van manapság használt két szó, ami két világot választ el egymástól: a szolgálat és szolgáltatás. Ma még az egyházat is megkísérti, hogy nem tudja megkülönböztetni e kettőt. Az egyiket azért teszem, mert kizárólag a bensőm diktálja, legfeljebb mellesleg vannak külső tényezők is, a másikat a külső tényezők diktálják, és mellesleg van belső elhívásom is. Az egyik még nyelvtanilag is egy cselekvés: szolgálat, a másik műveltető ige: szolgáltatás, egy megrendelés, egy feladat. Az egyiknek oka van, a másiknak célja. Az egyik kinyitja a szívet, mert eleve önzetlenségre szólít, a másik bezárja, mert eleve vár és elvár valamit. Feltételeket szab, kér és kap. Nemrég megjelent egy német hír. Az egyik repülőtéren felfújható templomot állítottak fel. Korábban egy brit feltaláló állított fel egy gótikus, boltíves gumitemplomot. Ennek két ablaka, felfújható orgonája és oltára is van. Impozáns méretű, 14 méter magas. A feltaláló azt hangoztatta, hogy "ha az emberek nem mennek templomba, akkor a templomnak kell menni az emberekhez". Micsoda kifacsarása ez a gondolatoknak? Ha nem megy a szolgálat, akkor szolgáltassunk legalább. Gondoljuk el, régen mennyi szellemi munka volt egy-egy templom mögött. Pontosan megfigyelték a nap járását. Minden egyes ablakot a csillagok irányának megfelelően helyeztek el, ott semmi nem volt véletlen. Most pedig, fogunk egy gumipumpát, és a strandon szent szolgáltatást végzünk. Végül is mindenkinek jó! Mi azt érezzük, hogy fontosak vagyunk, az emberek pedig vallásos igényeiket kiélhetik. Ha ingyenesen tesszük, még azt gondoljuk, hogy ez szolgálat, és nem szolgáltatás. Csakhogy nagyon kevés ez ahhoz képest, amit Isten elénk állított. Az Isten szolgálata valami tökéletes rendet és egységet feltételez. Régen volt egy ilyen mondás: a hold egész éjjel szolgált. Vagy ezt is mondták: A nap sugara beszolgál az ablakon. Ez azt jelentette, hogy létével, azzal, amit egyébként is tesz, szolgál. A szolgálat nem egy cselekvési kényszer. Nem azért szolgálok valamivel, mert mindenképpen meg akarom mutatni, mennyire jó vagyok. Sőt ezek az érzések térítenek el minket szép lassan és észrevétlenül a szolgálatból a szolgáltatásba. Mert akkor már elvárásaim vannak: a jó érzésre, a sikerre, de legalább egy jó szóra várok. Aki szolgál, az egyszerűen a jóban létezik. Van. Ahogyan Wesselényi mondta a rendeknek, annak idején: "Utolsó pihenésemig kész vagyok tehetségem szerént szolgálnom a hazát." Nem nagy dolgokra gondolt, hanem hűségre. Persze ma, ebben a látványkultúrában nehéz még elmagyaráznunk is, hogy a szolgálat lényegileg nem lehet a plakátokon. Mint ahogyan egészen más a most elhangzott beszámoló alapján egy diakonissza testvér hűsége, mint egy felhívás cipős-doboz akcióra. A szolgálat lényege ugyanaz kétezer éve: Jézus Krisztus hív és én követem őt. Igyekszem teljes valómmal a nyomába szegődni. Persze vannak szolgáltatások, bizonyára a mai kor szükséges kellékei ezek, de legalább az egyházban ne tévesszük össze ezt a "mindenáron csináljunk valami jót" létérzést a valódi és hűséges szolgálattal. Mert Isten a szolgát áldja meg. "Jól van jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután". Leírhatatlan az az érzés, amikor az ember Isten hűségéből él. Nem az emberek dicsérő szavából, nem a sikerből, hanem Isten mosolyából. Ezt adja meg a Mindenható. Ámen. www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva

http://tebennedbiztunk.hu/?m=507

Bizonyságtétel Kárpátaljából

Wallenberg Év 2012

Wallenberg Year 2012

Wallenberg Year 2012

Wallenberg Year 2012

Second Hungarian uprising is as inspirational as the first - Bill Jamieson - Scotsman.com

Published on Sunday 15 January 2012 00:00

WHEN all the usual suspects – the European Union, the United Nations, the IMF, the leftist commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New World Order, it is a pretty reliable indication that someone, somewhere is doing something uncharacteristically constructive.

Read more:
Second Hungarian uprising is as inspirational as the first - Bill Jamieson - Scotsman.com

Teológia, diplomácia és biztonságpolitika – Interjú dr. Fischl Vilmossal, a MEÖT új főtitkárával

Teológia, diplomácia és biztonságpolitika – Interjú dr. Fischl Vilmossal, a MEÖT új főtitkárával

Kijk niet naar de wisselkoers!

In de nieuwjaarstoespraak van bisschop István Szabó voor de predikanten van het Ref. Danubian Kerkdistrict werd de vraag van de sterk afwijkende beloning voor het godsdienst en ethiek onderwijs aan de orde gesteld. Hij ging ook in op de kritiek van het westen op de nieuwe hongaarse wetten.

Binnen enkele dagen zal ik een engelse vertaling op mijn blog zetten.

 "Ne az árfolyamot nézzétek!
A lelkipásztorok szélsőségesen eltérő javadalmazása, valamint a hittan- és etikaoktatás kérdése került a középpontba a Dunamelléki Református Egyházkerület hagyományos újévi lelkészértekezletén. Szabó István püspök beszédében úgy vélte, hogy az új törvények nyugati bírálata, valamint a magyar kormány megregulázása arról szól, hogy Magyarország megfenyítését ítélik a legkisebb kockázatúnak a külföldi politikai vezetők."

Lees meer: http://parokia.hu/hir/mutat/3079/

Orbán laat zich niet nog eens in de hoek drukken

NRC_20120107_1_012_article1 Bron: NRC 7 januari 2012

EVP vertrouwt op goede afwikkeling van omstreden Hongaarse wetten

vrijdag 06 januari 2012 om 19u12

(Belga) De Europese Volkspartij heeft er vertrouwen in dat de Hongaarse premier Viktor Orban nauw zal samenwerken met de Europese Commissie om te verzekeren dat de omstreden wetten over onder meer de centrale bank en het gerecht stroken met het Europese recht en, indien nodig, een aantal aanpassingen te doen.

EVP vertrouwt op goede afwikkeling van omstreden Hongaarse wetten

Is dit Europa's nieuwe dictator -- Arjen van Veelen

‘Hongarije glijdt af richting dictatuur’, schreef Trouw. ‘Orbán tast democratische grenzen af’, stelde De Standaard. ‘Tijd om dictatuur Hongarije een rotschop te geven’, vond GeenStijl. In Boedapest protesteerden begin deze week tienduizenden Hongaren tegen de nieuwe grondwet en tegen premier Viktor Orbán. Sommigen riepen ‘Viktator’ of ‘Orbánistan’. Intellectuelen, onder wie de ook in Nederland bekende schrijver Gyorgy Konrad, ondertekenden een petitie getiteld The decline of democracy – the rise of dictatorship. Wat wil Viktor Orbán? Wat vrezen de demonstranten? En is er in Europa echt een nieuwe dictatuur aan het ontstaan?


1. Is premier Viktor Orbán echt een ‘Viktator’?
Absurde onzin, vindt László Marácz, docent Europese Studies aan de Universiteit van Amsterdam. Hongarije glijdt niet af richting dictatuur. Wie dat zegt kent de recente geschiedenis niet. Er is eerder het tegenovergestelde aan de hand: de centrum-rechtse Orbán probeert schoon schip te maken na jaren van wanbeleid. En het zou bijna kiezersbedrog zijn als hij dat níet deed.
In 2010 behaalde zijn partij Fidesz een ongekende, tweederde meerderheid. Waarom stemden de Hongaren massaal op Fidesz? Deels omdat de vorige, linkse regeringen een financiële puinhoop van Hongarije maakten. De staatsschuld groeide. In 2008-2009 raakte Hongarije op het randje van een financiële meltdown à la Griekenland. Politici waren niet zuiver op de graat. In 2006 bekende de toenmalige, linkse premier bijvoorbeeld dat hij had gelogen over de staat van de overheidsfinanciën om de verkiezingen te winnen. Over mensenrechten gesproken: in 2006 trad de vorige regering bruut op tegen demonstranten, tijdens de vijftigjarige herdenking van de Hongaarse opstand.
Nee, dan liever Viktor Orbán. Die is integer en ingetogen. En ervaren: hij was al eerder premier, van 1998 tot 2002. Toen ging het economisch goed met Hongarije, stelt Marácz. De staatsschuld was laag. En wat is het alternatief? Links was aan de macht geweest en faalde. Tja, de Hongaren hadden massaal extreem-rechts kunnen stemmen. Maar dat deden ze niet. „Het is niet alsof de Hongaren iets heel ergs hebben gekozen.”
En de mensenrechten dan? Amnesty is bezorgd over de nieuwe grondwet. Maar volgens Marácz worden alle politieke basisrechten gerespecteerd, zoals vrijheid van meningsuiting en demonstratierecht. En er zijn geen politieke gevangen.
Zeker, Orbán is kritisch op het communistisch verleden, „en terecht”. Maar hij is geen mediamagnaat zoals Berlusconi. Er is persvrijheid. Wél ernstig: dat er al twintig jaar geen fatsoenlijke journalistiek bestaat in Hongarije. „Kranten zijn propagandabladen.” En de rechters dan, die met vervroegd pensioen zijn gestuurd? Klopt, maar die waren nog door de communisten benoemd en de vraag is of díe nou zo onafhankelijk waren.
De macht van het Constitutioneel Hof is beperkt, inderdaad. Maar zo’n Hof is niet per se een democratische aanwinst. Veel landen hebben zo’n Hof niet (waaronder Nederland). En ja, de macht van de centrale bank is ingeperkt. Maar kiezen de Nederlanders soms de directeur van De Nederlandsche Bank? De ruzie met het IMF en de EU hoort bij het onderhandelingsspel, zegt Marácz: ketelmuziek en turbulentie. Marácz verwacht dat Hongarije uiteindelijk aan zal sturen op een compromis: dat het land zal voldoen aan alle eisen en zijn schulden zal afbetalen.
Hongarije is geen ‘gewoon’ land. In de jaren negentig waarschuwde Marácz tégen toetreding van Hongarije tot de Europese Unie. Het land was er niet klaar voor, zei hij, economisch niet en cultureel niet; een totalitair systeem wordt niet zomaar een liberale democratie. Niemand luisterde, Hongarije moest en zou toetreden. Nu is het andersom en klinken er stemmen dat Hongarije uit de EU moet.
2. Is iedereen hier blij mee?
Nee. Deze week demonstreerden tienduizenden Hongaren tegen de nieuwe wetten van premier Orbán. Prominente intellectuelen noemen hem „een provinciaalse tiran”. De Europese Commissie en de Amerikaanse regering spreken al maandenlang hun zorg uit over het democratisch gehalte van de nieuwe grondwet, die sinds deze week van kracht is. In een ‘nieuwjaarsboodschap’ slaat een groep prominente Hongaarse intellectuelen alarm: „De liberale democratie zoals die is vormgegeven in het Westen is ten einde gekomen, de autonomie van machtscentra is een formaliteit geworden.”
Ondertekenaars zijn onder anderen de schrijvers György Konrad en György Dalos en de historicus Janos Kenedi. Zij schrijven dat premier Viktor Orbán, die van de kiezers een tweederdemeerderheid kreeg, „met steeds hogere snelheid een eenpartijdictatuur aan het bouwen is”. Zij roepen de EU op harder stelling te nemen en zich niet te laten „gijzelen door een achterhaalde, provinciaalse tiran”. Konrad en zijn geestverwanten zeggen dat niet alleen economische problemen kunnen leiden tot desintegratie van de Europese Unie, maar ook anti-democratisch beleid. „Hongarije is een triest voorbeeld van wat er kan gebeuren wanneer wordt geprobeerd de problemen die zijn veroorzaakt door een economische en sociale crisis op te lossen met autoritaire middelen en een beleid van nationalistisch isolement.”
Linkse oppositiepartijen klagen dat er van het parlementaire debat weinig overblijft en dat regeringspartij Fidesz haar tweederde meerderheid misbruikt om zonder discussie wetten door te drukken. „Onder zulke omstandigheden zou Hongarije in 2004 geen enkele kans hebben gehad om lid te worden van de Europese Unie, de gemeenschap van Westerse democratieën”, aldus het manifest.

3. Waar gaat de ophef precies over?
Aanleiding voor de protesten eerder deze week op straat en via het manifest is de nieuwe grondwet die op1 januari van kracht is geworden. Die vervangt de grondwet van 1949, uit de communistische tijd. Tegelijkertijd is een aantal daaraan gekoppelde wetten gewijzigd. Maar dit was ook een moment om te protesteren tegen een aantal andere maatregelen.
Constitutioneel Hof. Dit is uitgebreid met een aantal rechters die lid zijn van de regerende partij Fidesz. Tegelijkertijd is de reikwijdte van het Hof beperkt.
Justitie. De instantie die besluit over carrière en toewijzing van zaken, is gepolitiseerd.
Rechters. Een aantal prominente rechters is vervroegd met pensioen gestuurd, tegen de tendens van langer werken in.
Kieswet. Die is op een aantal punten gewijzigd, op een manier die gunstig uitpakt voor Fidesz.
Centrale bank. Doordat het kabinet vice-gouverneurs benoemt en doordat bevoegdheden zijn veranderd is de onafhankelijkheid van de gouverneur van de centrale bank verkleind.
Media. De regering heeft een mediaraad opgetuigd die verregaande sancties en hoge boetes kan opleggen. Overigens is de nieuwe mediawet aangepast na kritiek van de Europese Commissie, maar Hongaarse journalisten protesteren nog steeds tegen politieke sturing.
Radiofrequenties. Een populair en kritisch radiostation is door het kabinet overgeslagen bij de toewijzing van nieuwe frequenties.
Parlement. De oppositie verwijt Fidesz dat die haar tweederde meerderheid misbruikt om maatregelen door te drukken zonder wezenlijk debat in het parlement.
Pensioenfonds. Het kabinet heeft al eerder besloten dat particuliere pensioenen worden overgeheveld naar de staat.

4. De vrolijkste barak in het kamp
Hongarije is vaak een machtig land geweest in Europa. En vaak ook niet. De geschiedenis van Hongarije begint met decennia van plundertochten door Europa, vanaf het jaar 900. Hun agressieve half-nomadische levensstijl bracht de oer-Hongaren (Magyaren, afkomstig uit het Don-Oeralgebied) tot in Spanje. Maar het ‘hartland’ werd Zuidoost-Europa. De panische angst voor de Magyaren was voorbij toen ze in 955 vernietigend werden verslagen door een Duits leger onder leiding van de Duitse koning Otto I. De Magyaren bekeerden zich daarna tot het christendom en stichtten het koninkrijk Hongarije. Vooral aan het eind van de middeleeuwen werd dat koninkrijk een zeer machtige factor in Oost-Europa. In de zestiende eeuw was dat voorbij toen een deel van Hongarije Habsburgs werd en de rest Turks. Later werd het Turkse deel heroverd en vanaf 1869 werd Hongarije een gelijkwaardig en machtig deel van de Oostenrijks-Hongaarse Dubbelmonarchie. Samen met de Oostenrijkers bestuurden de Hongaren dit enorme rijk. Na de Eerste Wereldoorlog verloor Hongarije in 1920 een groot deel van zijn gebied aan de nieuwe landen Roemenië, Tsjecho-Slowakije en Joegoslavië, tot verbittering van de nationalisten. Als rancuneus koninkrijk zonder koning, onder leiding van de ‘regent’ admiraal Miklós Horthy, was het land daarna aanvankelijk democratisch, maar al snel steeds autoritairder. In 1941 werd Hongarije bondgenoot van nazi-Duitsland. De oorlog liet het land verwoest en bezet door het Sovjetleger achter. Hongarije werd een communistisch land met veel terreur en bloedige zuiveringen. Een opstand in 1956 werd door het Russische leger neergeslagen. Daarna werd het regime relatief mild. Dankzij dit ‘goulashcommunisme’ werd Hongarije de ‘vrolijkste barak van het Sovjetkamp’. In 1989 viel ook dit regime.
Bron:

Miért utáljuk a cigányokat? Waarom mogen we de zigeuners niet?

2012-01-04 08:01:00
Szomorú, ahogy a magyar lakosság zöme a kisebbségről
vélekedik

Miért utáljuk a cigányokat?
Megkérdeztük az utca emberét, hogy mi a baja a cigányokkal. Nem örültünk.
(videoriport)

Miért utáljuk a cigányokat?

Bron: http://mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/miert-utaljuk-a-ciganyokat-/2012-01-04/11519